A vízszigetelés két fő csoportra osztható a nedvességhatások alapján: használati vízre és üzemi vízre. Jelen írásunkban csak a használati víz ellen védelmet nyújtó vízszigeteléssel foglalkozunk. A használati víz az egyes helyiségek (pl. fürdőszoba, konyha) vagy épületrészek időszakos használata során keletkezik.
Nemcsak az időjárás és a földben lévő nedvesség ellen kell vízszigetelést alkalmaznunk, hanem az általunk keletkezett, úgynevezett használati víz ellen is, főként fürdőszobák, konyhák esetében, falakon és padlón egyaránt.
Az egy- vagy kétkomponensű, kenhető vízszigetelést a nedvszívó aljzatra, falra kell felvinni a burkolást megelőző lépésként. Ez a réteg fogja elválasztani a használati víztől a padlót vagy a falat. A vízszigetelés alkalmazásával megakadályozzuk a szomszédos helyiség áztatását.
Akkor sem kell vízszigetelés nélkül kockázatos felújításba, átalakításba kezdenünk, ha már egy meglévő ingatlan korszerűsítése a feladat. A vízszigetelés utólag is elkészíthető, igaz, jóval nagyobb szakmai kihívás, mint egy új építés kapcsán.
Ilyen esetben a vízszigetelést leggyakrabban injektálással oldják meg. A falba injektáló furatokat készítenek 12 cm távolságra, melyeket nagynyomású levegővel kitisztítanak, és nyomástartó szelepeket helyeznek el.
Ezek után jöhet az injektálással bejuttatott speciális vízzáró anyag, mely feltölti a kialakított furatokat. A furatok ezt követően vakoló anyaggal elvakolhatóak, így esztétikailag is szép eredményt kapunk.
Az így elkészült, utólagos vízszigetelés megoldja a salétromosodás, vakolatelmállás problémáját. A vízszigetelés hiánya a későbbiekben egészségre veszélyes következményekkel is járhat, például asztmához is vezethet. Ezért érdemes a vízszigetelésre nagy gondot fordítani, a későbbi problémák elkerülése és a költségek optimalizálása miatt.
