A csemperagasztó kiválasztásának három fő szempontja van: mit ragasztunk, mire ragasztunk és milyenek a külső körülmények. Nem mindegy tehát, hogy milyen csempét ragasztunk, vagyis melyek a jellemzői a burkolatnak, amit le szeretnénk ragasztani. Minél nagyobb méretű egy lap, annál nagyobb teljesítményű ragasztóra lesz szükségünk. A burkolólap anyaga lehet nedvszívó és nem nedvszívó, a nem nedvszívó lapokhoz nagyobb tapadószilárdságú csemperagasztó szükséges. A vastag vagy nehéz lapok ragasztásához nagy teherbírású csemperagasztó kell, a sötét színű burkolat (felmelegszik napsütésre) a hőtágulás miatt rugalmas csemperagasztót igényel.
Az alapfelület – amelyre ragasztunk – tulajdonságai is befolyásoló tényezők. A nedvszívó felület, mint pl. a beton vagy a vakolat nem igényel speciális csemperagasztót, ellenben a nem nedvszívó felület, pl. a műgyanta, vagy egy meglévő burkolat esetében nagy tapadószilárdságú csemperagasztó szükséges.
Végül, de nem utolsó sorban meg kell vizsgálnunk, hogy milyenek a külső körülmények. Kültéren a burkolatok számos hatásnak vannak kitéve, gondoljunk csak arra, hogy a meleg nyári napokon akár 60 fokra is felmelegszenek, majd egy zápor hatására hirtelen lehűlnek. Az ilyenkor a burkolatban keletkező feszültséget csak a flexibilis csemperagasztó képes elviselni. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy télen pedig a hőmérséklet fagypont alatt van, akkor a csemperagasztó flexibilis és fagyálló is kell, hogy legyen egyben. A padlófűtés esetében a burkolat lassan melegszik fel ugyan, de a pár óra alatt bekövetkezett hőmérsékletváltozás miatt flexibilis csemperagasztó szükséges. Hogy a burkolat mekkora terhelésnek van kitéve, az sem elhanyagolható szempont, nagy forgalmú helyiségek burkolásakor kiemelten fontos, hogy flexibilis csemperagasztót válasszunk.
A kereskedelemben kapható csemperagasztókat tulajdonságaik alapján 4 csoportba lehet sorolni: cementkötésű, rugalmas, diszperziós és epoxigyanta alapú. Az alapkategóriát az olyan csemperagasztó képviseli, amely a legkevesebb adalékanyag hozzáadásával készül, ezért a legkisebb terhelésnek áll csak ellen. Az alapragasztó tulajdonságait tekintve cementbázisú, vagyis hidraulikusan keményedik, ami pedig azt jeleni, hogy a készítéséhez használt víz egy része vegyileg megkötődik.
Ezek között megkülönböztetünk nedvszívó kerámialap-ragasztót és nem nedvszívó kőporcelánlapok ragasztására alkalmas csemperagasztót (gres csemperagasztó). Ezeknek a csemperagasztóknak a fizikai ellenállóképessége nem alkalmas arra, hogy pl. feszültség alá kerülő burkolatot meg tudjon tartani, ezért padlófűtésnél vagy kültérben használni tilos! Felhasználása csempék, valamint mázas kerámialapok ragasztása esetében javasolt leginkább. Beltéri felületek esetében azonban jó szolgálatot tesz normál terhelés esetén.
A frissen lerakott csempéket a kellő szilárdság eléréséhez csak 2–3 nap elteltével szabad fugázni. Ha a burkolt felületet gyorsabban kívánjuk fugázni, és hamarabb szeretnénk a felületen járni, használjunk gyorskötő csemperagasztót. Egy különleges műanyag adaléknak köszönhetően ez a csemperagasztó olyan szilárd, hogy a csempéket terhelni is lehet.
A rugalmas ragasztók jellemzője, hogy száradás után nagyon rugalmasak és víztömörek, így a ragasztást és a tömítést egyetlen művelettel megoldhatjuk. A diszperziós csemperagasztó víz leadása réven, vagyis száradással keményedik. Az alapnak vagy a lerakandó csempének ezért szívóképesnek kell lennie. Ez a csemperagasztó szívóképes, ásványi eredetű alapon, fali- vagy padlócsempékhez alkalmas. Ezen kívül hő- és hangszigetelő lapokat is ragaszthatunk vele.
A flexibilis csemperagasztókról szóló szabvány megállapít egy bizonyos szakítószilárdságot. Az intenzív hő-, illetve statikai terhelésnek is ellenálló burkolóanyagok ragasztója alkalmas csempék, mázas kerámialapok, greslapok, kőporcelánok, valamit mozaikok ragasztására is. Ez a csemperagasztó megállja a helyét olyan fokozott igénybevételű alapfelületeken is, mint például a padlófűtés, a kenhető vízszigetelés, az erkélyek, a teraszok, a medencék vagy a már meglévő burkolatok. Nagyobb méretű csempék esetében kifejezetten javasolt az alkalmazása.
Az epoxigyanta csemperagasztó kétkomponensű ragasztó, melyet a kötőanyagból és a keményítőből közvetlenül a feldolgozás előtt kell összekeverni. A kikeményedés vegyi reakció hatására következik be. Az epoxigyanta alapú ragasztót különleges esetekben használjuk ragasztásra és fugázásra, amikor a burkolat agresszív anyagok, például savak és lúgok hatásának van kitéve. Vannak olyan burkolatok, amelyek speciális csemperagasztó használatát igénylik, ilyen pl. az üvegmozaik, amely esetén a ragasztónak átlátszónak kell lennie, egyes burkolatok esetében pedig fontos tényező, hogy a csemperagasztó gyorskötésű, flexibilis legyen, pl. ferde felületek burkolásakor.
